Rúzs és Budapest

Úgy gondolom, az ember lányának igenis joga van messzire menekülnie a problémái elől. Megtapasztalni, milyen az élet a távolban. Más szemszögből tekinteni a világra. Merni, kockáztatni, bátornak lenni. Megismerni önmagunkat. Választ kapni a kérdéseinkre. Igen, mindannyiunknak szükségünk van arra, hogy magunk mögött hagyva a valóságot, kiszakadjunk a megszokott közegből, és a problémáinktól távol, rájöjjünk mit… Tovább »

Bár a szerelemre éhes művészlelkem elfogult a várossal kapcsolatban, nem mondom, hogy minden tökéletes, mert nem az. Igen, ahogy mindenki figyelmeztetett, különböző nemzetiségű emberek keverednek az utakon. Igen, vannak olyan részek, ahova első látásra jobb, ha az ember lánya nem teszi be a lábát. És igen, a metró állomások jobban hasonlítanak egy igénytelen alagúthoz, mint az… Tovább »

Nem is tudom megmondani, mióta vártam olyan nagyon ezt a napot, de az biztos, hogy az utóbbi hetekben számtalanszor hallottam a kérdést, hogy nem félek-e elmenni a fények városába teljesen egyedül? A reakcióm gyors és rövid volt: nem, csöppet sem. Miért félnék? Ma reggel mégis, mikor három órányi alvás után kipattant a szemem, a gyomrom… Tovább »

-Ne aggódj! – Mondta. – Tudod, hogy – mint minden – ez is elmúlik egyszer. -Igen. Tudom. De mi van, ha… – Tettem volna fel a kérdést, de hangom elcsuklott. -Ha? – Láttam az értetlenséget arcán. -Ha nem akarom, hogy elmúljon. -De ez teljesen abszurd! Hisz látod, mit éltél át az elmúlt pár hónapban!? -Igen…. Tovább »

Tavasz van. Talán ebben az évszakban ’bolondulnak’ meg a legjobban az emberek, ha a szerelemről van szó. Ma nálam is címlapon volt a téma, és rájöttem, ilyenkor mindenki úgy érzi: „szerelmes vagyok.” Sokan – főleg, mi nők – beleesünk abba a hibába, hogy azt hisszük, hogy az az őrjítő kémiai folyamat, amit érzünk egy bizonyos… Tovább »

Végkimerülésig hajtottam magam az elmúlt egy hónapban. Annak ellenére, hogy nagyon elfáradtam, nem bántam meg semmit, hisz imádtam, hogy minden nap 120 százalékon pörgök. De ma egy hang azt mondta „Lassíts!”, és ahogy a trolin ültem, eszembe jutott pár nagyon szép kép, amit a napokban láttam a Szeretlek Magyarország honlapján, és valami azt súgta, ma… Tovább »

Életünk útján számtalan útkereszteződéssel találkozunk, ahova érve el kell döntenünk, merre menjünk tovább!? Az elmúlt pár hónapban nagyon fontos döntéseket kellett hoznom. Sokáig azt hittem, hogy racionálisan gondolkodó típus vagyok, és inkább azt hallom meg, amit az eszem súg, és nem pedig a szívem. De most rájöttem, hogy a szívem uralkodni vágyik az eszemen, majd… Tovább »

…úgy szeretnék írni, hogy olvasóim érezzék a szereplők bőrének illatát, érintését. A városban keringő levegő aromáját, a téli éjszakán elfogyasztott forró csoki, vagy a nyári hőségben vásárolt fagylalt ízét. Hallják az eső kopogását az ablakon, a tenger zúgását egy éjszakai sétán. Azt akarom, hogy soraim belevésődjenek az olvasó elméjébe. Szeretném, ha éreznék a mérhetetlen boldogságot,… Tovább »

Ahogy az idő, úgy változunk mi is. Hogy milyen irányba, azt nem a mi kötelességünk eldönteni. Azt mondják, tavasszal a természet újra éled. Valahogy olyankor én is azt érzem, mintha kapnék egy másik esélyt. Mintha én is minden éven újra születnék. Majd az idő múlásával, ahogy, jön a nyár, az ősz, a tél is, külső… Tovább »

A halál… nos, nem a legkellemesebben csengő szavak egyike, mégis, ha tetszik, ha nem: az életünk része. Így, 23 leélt év, és jó pár tragédia után, nem is tudom, melyik a rosszabb: mikor kapok egy váratlan hívást, és közlik, hogy valaki – számomra kedves személy – elment? Vagy, mikor minden napomat úgy élem, hogy attól rettegek, hogy… Tovább »