Káosz a nemek között

Hiába minden kutatás, nem tudnám pontosan megmondani, mikor volt – vagy egyáltalán volt-e valaha – ekkora drasztikus változás, mint napjainkban, ami a feje tetejére állította a nemek egymáshoz való viszonyát.

XXI. századi nőként, elmondhatom magamról, hogy azon szerencsések – vagy inkább szerencsétlenebbek? – közé tartozom, akik abban a világban hisznek, amiről a könyvekben írtak, amiről a mesék szólnak. Ha jobban belegondolok, érzelmi szempontból az én korosztályom van a legnehezebb helyzetben. Hogy miért? Mindannyian tudjátok, miről beszélek, ha azt mondom, Hamupipőke, Hófehérke, Csipkerózsika, Szépség és a Szörnyeteg. Mindegyik mesében van egy bajba esett, jó szívű, törékeny lány, akit a történet végén megment a bátor hős, egy erős férfi, majd boldogan élnek, míg meg nem halnak.

Mi, akik ebben a – végül is nyugodtan kijelenthetem, hogy a nemek szempontjából – teljesen elaljasult világban élünk, úgy nőttünk fel, hogy egy nap majd eljön értünk a szőke herceg.

Valljuk be, akármennyire is elfojtjuk magunkban a vágyat, igazán szeretnénk valakit, aki hercegnőként bánik velünk! De a világ változik, és megfeledkezünk arról, hogy mi nők, már nem vagyunk olyanok, mint elődjeink, vagy a mesében szereplő ártatlan lányok. Egyenjogúságunk kivívásával törtetővé váltunk. A szeretetre méltó, törékeny, érzékeny lányok, akik arra vártak, hogy valaki megmentse őket, az évek során bebizonyították, hogy férfiak nélkül is képesek boldogulni. Az ellenkező nemre úgymond nincs szükség. Nincs kinek bizonyítani, hogy erősek és bátrak, mert nőként is képes vagyok kicserélni egy defektes kereket, és még sorolhatnám. És ne feledjük… már nem is vagyunk olyan ártatlanok. A férfiak megszűnnek férfiak lenni, a nők megszűnnek nők lenni. A nemek kiegyenlítődnek, mi több, előfordul az is, hogy a szerepek helyet cserélnek.

Vitatkozhatnánk, hogy a nő vagy a férfi a hibás a mai helyzetért. Átrághatnánk százszor, hogy melyik volt előbb, a tyúk vagy a tojás, de csak felesleges köröket futnánk. A lényeg, hogy az egész világ a feje tetejére állt, és ez teljesen összezavarja a mi generációnkat.

Teljes bizonyossággal kijelenthetem, hogy nekünk a legnehezebb, hisz mi vagyunk a változás kellős közepén. Az új generációnak szánt mesék már a politikai problémákra vannak kihegyezve. Nekik már nem lesz olyan nehéz a helyzet. Ők már nem fogják pontosan tudni, milyen az az igaz szerelem. Nem lesznek teljesen összezavarva a gondolataik. Hamupipőke, Hófehérke, a Szépség feledésbe merül, helyükre egy tolvaj kerül. Úgy tűnik, nem csak a technika, az érzelmi világ is modernizálódik.

De mi van velünk, akik még abban a hitben nőttünk fel, hogy valahol létezik az igazi? Mi van azokkal a nőkkel, akik bár nem kérték, de pont belecsöppentek a változásba, és egyszerre érzik a késztetést, miszerint szingli nőként is helyt kell állniuk, és igenis fontos a karrier, de közben vágynak a bátor hercegre, aki elkap, mikor épp zuhanunk?

… Azt mondják a bölcsek, hogy nem kell elveszítenünk magunkból a kislányt, ahhoz, hogy nők lehessünk, de vajon ez még a mi világunkra is érvényes? Még hihetünk abban, amiben gyermekként hittünk? Lehetünk valaha is hercegnők? Vagy el kell fogadnunk, hogy az, amit kiskorunkban neveltek belénk, mára már nem más, mint a múltban élők papírra vésett, elhomályosodó emlékei?