Rúzs és Budapest

• Zsarnai Beáta
• 2014. május 2. péntek

Ma már nincs olyan nő, aki ne használna némi rúzst, szájfényt, ajakápolót, hogy vonzóbbá varázsolja ajkait. Mi több, sokan közülünk – rúzs nélkül – meztelennek érzik magukat. De vajon tudjuk-e, mi is a rúzs története?

Bár – világszinten – ötezer éves múlttal rendelkezik, Európában a XVI. században, I. Erzsébet – angol királynő – ideje alatt vált népszerűvé, aki maga is előszeretettel festette vörösre ajkait.

A vörös rúzs sokáig a nőiesség és gazdagság szimbóluma volt, később azonban a rúzst, és a sminket általában az ördög művének tartották. 1770-ben az angol parlament például törvényben ítélte el azokat a nőket, akik „sminket használva csábítják el a férfiakat”. A rúzst még az 1800-as években is a prostituáltak és a színészek eszközének tulajdonították.

Bár a második világháború idején, főként a hollywoodi filmeknek köszönhetően, igazán népszerűvé, és elfogadottá vált eme sminktermék használata, mégis elgondolkodtató az ezerhétszázas évek meghatározása a rúzsról.

Mintha ők érezték volna a közelgő változást. Mintha tudták volna, hogy az erkölcstelenség és az állandó színészkedés befészkelődik a nemek közé, és ezzel feje tetejére állítják a világot.Mintha a rúzs használata évről évre a nőbe építette volna a csábítás tökéletes, figyelemreméltó és egyben ördögi művészetét, mellyel a korábban értékes nőt, értéktelenné varázsolja.

Persze ez csak egy elképzelés, egyáltalán nem bizonyított tény, de azt biztosan állíthatom, hogy bár nőnek lenni az egyik legcsodálatosabb dolog a világon, egyben a legnehezebb is. Hisz – már egészen pici korunk óta – számtalan kihívással kell szembenéznünk, hogy rátaláljunk arra a személyre, aki lenni szeretnénk. Aki a rúzzsal színesített világban kiérdemli az ’értékes nő’ címet…

forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%BAzs