Mindig visszajönnek…

Egyre többször találkozom azzal a helyzettel, hogy olyan emberek térnek vissza az életemben, akiknek korábban nem kellettem eléggé. Igen. Volt rá példa, hogy sikerült valaki olyannal megismerkednem, akiről utólag kiderült, hogy barátnője van. Vagy ott van az a kategória, akinek fontosabb volt a siker, a karrier, mint egy kapcsolat. Vagy, aki csak szexet akart. Van, akivel még egy csókig sem jutottam el, van, akivel egészen az ágyig kalandoztunk. A vége mindenesetre mindig ugyanaz volt: véget ért, mielőtt igazán élvezhettem volna.

Volt olyan, ami földhöz vágott, volt, ami érzelmileg meg sem mozgatott. Most mégis azon kapom magam, hogy újra és újra itt vannak. És őszintén? Kissé megvisel.
Persze, olyan jó érzés az egómnak, hogy végül is rájöttek, mit veszítettek, de attól még nem tesz boldoggá. Mit ér az egész, ha már mindannyian későn tértek észhez? Miért nem tudott egyikük sem korábban jönni? Miért nem kellettem eléggé korábban?

-Amikor én leléptem, emlékezz, még egy csók sem volt köztünk – kezdte a sorokat egy múltból visszatérő pasi -, nem tudtam, te hogy viszonyulsz hozzám. Nagyon közel kerültél hozzám, de bizonytalan voltam. Volt egy lehetőségem, hogy sikeres lehetek. Ha jobban megnézed ezeket a helyzeteket, a biztos sikert, vagy a biztos kapcsolatot választottuk helyetted. Ez nem azt jelenti, hogy nem kellettél eléggé, hanem azt, hogy tipikusan az a nő vagy, aki mellett semmi nem biztos, mert minden pillanatban attól félnék, hogy mikor szeret el tőlem valaki. Maximalizmusod az égig ér, és félő volt, hogy soha nem érek fel oda, amit te megérdemelnél.
-Aztán mégis visszajöttél. TE is…
-Igen. Megkaptam mindent, amire vágytam, mégsem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna rád. Ismerkedtem, kerestem egy nőt, aki mellett boldog lehetek, de sehol nem találtam olyat, mint amilyen te vagy. Így gondoltam, egy próbát megér, és ha kapok egy esélyt, mindent megteszek, hogy boldoggá tegyelek. De, mikor visszajöttem, már késő volt. A szívedben valaki más foglalta el azt a pozíciót, amit megpályáztam volna. Valahogy így lehet vele mindenki, aki visszatér. Vagy megbánták, hogy leléptek. Vagy csak egy éjszaka miatt keresnek fel. Ezt te úgyis érezni fogod.

Korábban is felmerült már bennem a kérdés, miért térnek mindig vissza? Egyik nagyon kedves ismerősöm azt mondta: „Nem kérdés, te olyan vagy, mint az igazi siker íze, aki egyszer megismer, az nem tud nélküled élni.”

Nos, ezt erős túlzásnak vélem, de azt egyre többször tapasztalom, hogy mindig visszatérnek. Van, aki a szívemre pályázik. Aki most már bármit megtenne értem. Van olyan is, akinek még mindig barátnője van, és csak egy éjszakát szeretne kisajtolni belőlem. Van, akinek fogalma nincs, mit akar, de azért bezavar a képbe. Legyen bármi is az oka, felkavar érzelmileg. Miért pont most? Miért pont így?

Megváltoztam és ez a változás megviseli lelki világomat.
-Ezzel nincs semmi gond. – Mondja a barátnőm. – Teljesen érthető, hogy mások lettek az igényeid, és már nem vonzódsz valakihez, akihez korábban vonzódtál. Ahogy az is érthető, hogy megvisel, ha valaki egy kiegészítő játékszernek akar használni.
-Nincs ezzel semmi gond. – Válaszoltam. – De vajon lesz-e olyan, aki időben észhez tér? Aki még akkor jön vissza, amikor még lenne némi halvány esélye? Vagy mi lenne, ha el sem menne… Lesz-e olyan, akinek elegendő bátorsága lesz ahhoz, hogy mellettem maradjon?