az írás…

…úgy szeretnék írni, hogy olvasóim érezzék a szereplők bőrének illatát, érintését. A városban keringő levegő aromáját, a téli éjszakán elfogyasztott forró csoki, vagy a nyári hőségben vásárolt fagylalt ízét. Hallják az eső kopogását az ablakon, a tenger zúgását egy éjszakai sétán. Azt akarom, hogy soraim belevésődjenek az olvasó elméjébe. Szeretném, ha éreznék a mérhetetlen boldogságot, a keserű fájdalmat, az extázissal megtöltött pillanatot. Tapasztalják, amit a főszereplő átél, szemük előtt lássák mindazt, ami a könyvben szereplő emberek szeme előtt megjelenik.Azt akarom, hogy olyan teljességgel érezzék a szerelmet, a vágyat, az elérhetetlenséget, a boldogságot, a szenvedést, a gyönyört, a mámoros pillanatokat, mintha épp velük történne meg minden. Hullámozzanak ők is, ahogy történetem szereplői teszik. Remegjenek meg a félelemtől, egy gyengéd érintéstől. Izgatottan várják a következő találkozást. Úgy szeretnék írni, hogy mikor az olvasó becsukja a könyvet, hatalmas mosollyal, vagy óriási krokodilkönnyekkel szemében azt mondja:
„Egy pillanatra azt hittem, hogy én vagyok a főszereplő.”