Az elmúlt pár hónapban nagyon fontos döntéseket kellett hoznom. Sokáig azt hittem, hogy racionálisan gondolkodó típus vagyok, és inkább azt hallom meg, amit az eszem súg, és nem pedig a szívem. De most rájöttem, hogy a szívem uralkodni vágyik az eszemen, majd az eszem a szívemen. Felváltva szórakoztak az idegeimmel. Mintha egymás ellen harcoltak volna.
Volt idő, mikor igazán kritikus helyzetbe kerültem, hogy beleestem abba a hibába, hogy elvártam, hogy más mondja meg, mit tegyek. Toporogtam egy helyben és már-már könyörögtem, hogy az az illető, aki miatt
Választanunk kell, állandóan választanunk kell! Jobbra vagy épp balra megyünk tovább? Szeretünk, vagy épp gyűlölünk? Beérjük azzal, ami, vagy aki épp jó, vagy megkeressük a legjobbat?
…A döntés, és az ezt kísérő változás kockázatokkal jár együtt, de ha boldog szeretnél lenni, akkor ne félj dönteni! Nem tetszik valami? Nem érzed jól magad a világban, amit igazából magadnak kreáltál? Többre vágysz? Akkor dönts, kockáztass, változtass az életeden, de ne panaszkodj! Toporoghatunk egy helyben, hetekig, hónapokig, akár évekig is, de előbb-utóbb mozdulnunk kell. Van, hogy ezzel fájdalmat okozunk másoknak, vagy épp magunknak. De ettől szép az élet, így vagyunk képesek tanulni és fejlődni. Így értékelődnek át kapcsolataink, eddig elért eredményeink, jövőbeli álmaink.
Dönts így, vagy úgy, a lényeg, hogy legyen benned elég bátorság és kockáztass! Indulj el, mielőtt elveszíted az összes lehetőséget, és nem marad más, csak a „mi lett volna, ha”?
