Szabadság? Szerelem?

Június elejével az igazi nyár is beköszöntött végre a hétköznapjainkba. Mi sem tehet boldogabbá ilyenkor, mint az érzés, hogy eljött az évnek azon időszaka, mikor a lehető legaktívabb programokat lehet csinálni. Párizsban azt jól megtanultam, hogy mi mindent adhat egy város, ha mindazt nem a szobám falai közül figyelem. Mennyi varázslatos pillanattal lehetek gazdagabb, ha a boldogságot a természetben keresem? Így hát itthon is kihasználva a nyári meleg levegőt, amikor csak tehetem, szabadidőmet a szabadban töltöm.

Barátnőmmel ma a Margitszigetre látogattunk, és miközben épp sétáltunk az egyik közeli fagylaltozó felé, hiányérzetem támadt.

– Tudod, mi lenne jó? – Barátnőm kérdően tekintett rám. – Ha most lenne valakim.
– Na, ne már! Nyár van! Ilyenkor a legjobb szinglinek lenni.
– Igen, tudom. Ezt már hallottam párszor. De… – És igen, ott volt egy de. – Azt hiszem, szeretném, ha nem lennék szingli tovább. Csak képzeld el! – És azzal a lendülettel felvázoltam a helyzetet. – Ha lenne valakim, mennyi mindent lehetne együtt csinálni. Sétálgathatnánk a Duna-parton. Hajókázhatnánk. Elmehetnék vele a Normafára, vagy állatkertbe, a Kopaszi gátra. Leugorhatnánk a Balatonra. Esténként pedig kiülnénk valahova. Vagy a nagy nyári hőségben bebújnánk a hűvös kis szobámba, és megnéznénk valami vígjátékot, összebújva, miközben épp friss gyümölcsöt falatozunk. Főzőcskézhetnénk, vagy vitatkozhatnánk, hogy ki és mit hol rontott el. Nyűgösebb napjaimon pedig lenne, ki nagyokat nevet rajtam, mert épp már az is elszomorít, ha egy gyönyörű nyári napon elered az eső. És ne felejtsük a nyári viharokat sem. Mi sem jobb érzés annál, ha az alvós maci helyett, egy erős férfihoz tudsz bújni, mikor odakint épp háborog a világ?
-Nos, igazad van. Ez teljesen jól hangzik, de nyár van!
-Nyár van, nyár van. Értem én! De valamiért nekem pont most, ebben a percben hiányzik egy valódi kapcsolat.
– Nem értem, miért!?
– Tudom-tudom. A te felfogásod a megszokott, de figyelj csak! A leghosszabb kapcsolatom mindig nyáron teljesedett ki igazán. Mivel távkapcsolat volt, így olyankor a lehető legtöbbet tudtunk együtt lenni, és rengeteg közös programot csinálni, amikkel emlékezetessé tettük azt az időszakot. Ha visszagondolok a múltra, mindig nyáron volt lehetőségem arra, hogy érezzem azt, hogy szerelmes vagyok. Hogy valakinek nagyon fontos vagyok. Hogy igazán boldog vagyok. A nyári időszakok hagytak bennem olyan szép emlékeket, amik mindig a szívemben élnek.

Ezért vágyom most egy kapcsolatra oly nagyon. Jó tudom, évközben, persze, évközben is sokszor éreztem a kapcsolat hiányát, de mivel állandó rohanásban voltam, így úgy éreztem, nem férne bele. De most, itt a nyár! A legtöbb kötelező programomnak vége, és örülnék, ha olykor reggelente valaki olyan feküdne mellettem, akivel tudom, hogy ez a nyár felejthetetlen lesz. Egy olyan nyarat szeretnék, ami végre felülírja az eddigi legszerelmesebb nyaramat. Érted? Egy nyarat, ami boldoggá tesz, és amivel valami elkezdődik. Mert ismerem magam, ha a nyárnak vége, és addig nem találok valakit, akinek még esélyt is adok, utána jön az ősz, és karrierista énem újra előre tör, és az, hogy bárkit is közel engedjek magamhoz… Nos… Te is tudod, hogy olyankor ennek az esélye egyenlő a nullával. De annyi ideig voltam már egyedül. Mert egyedül akartam lenni. De most már nem akarok!
– Hát te tudod. De ha nyár, akkor az nekem egyenlő a szabadsággal.

…Sokszor hallom ezt a mondatot másoktól is, bennem mégis erősebb ilyenkor a szerelem utáni vágy. Pedig művészlélekként a szabadság nagy szerelmese vagyok. Alapjáraton nehezen viselem a kötöttségeket, és az alkalmazkodást. De nyáron valahogy úgy érzem, ha a természet a megfelelő időjárással szabadságot nyújt számunkra, és megszabadulhatunk a falaktól, amik az év egyéb időszakában körülvesznek minket, akkor egy kapcsolat, egy jól működő, boldog párkapcsolat nem gátolhat abban az érzésben, hogy igazán szabadok vagyunk…