Változások

Szerencsére kevés olyan pillanat van az életünkben, amikor úgy igazán megsérülünk. De abban a pillanatban, hogy találkozunk egy ilyen esettel, változások sora köszönt be életünkbe.
Van, aki úgy tesz, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Van, aki hetekig, vagy akár hónapokig feltűnően szenved. Egyesek új helyre költöznek. Mások emberekre telepedve élik mindennapjaikat. Van, aki szakértő segítségét kéri. Van olyan, aki személyiséget cserél. Van, aki a könyvekhez menekül, és van olyan is, aki az írásban talál megnyugvást.
Igen. Vannak olyan fájdalmas események az életünkben, amik óriási változást idéznek elő életünkben azzal, hogy úgy törik darabjaira az életről való pozitív elképzeléseinket, ahogy egy bomba képes romokba dönteni városokat.

Igen, elég egy szó, egyetlen mondat, és bumm. A világunk a szemünk láttára hirtelen összeomlik. A romokat figyelve az első, ami ilyenkor eszünkbe jut, hogy majd az idő segít, hisz egy idő után, mikor elég energiát gyűjtöttünk, a romba döntött világunkat végül mindig újra építjük. Szebbé, jobbá formáljuk. Kedvünk-kényünk szerint alakítgatjuk. Személyiségünk – jó vagy rossz irányba -, de nagyot változik. Építkezünk. Ugyanakkor mély fájdalmaknál sokszor előfordul, hogy a váratlan semmiből felbukkan egy porrá égett ház sérült tégladarabja – egy dal, egy álom, egy ismerősen csengő hang, egy ismerős arc képében -, és arra a kegyetlen érzésre emlékeztet, amit a robbanás pillanatában olyan hevesen éreztünk.

Ilyenkor egy pillanatra megállunk. Szemünk előtt lepereg az az időszak, mikor bomba robbant a városunkban. Majd a körülöttünk lévő, újjá épített világunkra nézünk, ami sokkal szebb, sokkal jobb, mint azt valaha is reméltük. Nagyszerű eredményeink, különleges kapcsolataink, felejthetetlen élményeink és ragyogástól sugárzó külsőnk emlékeztetnek arra, hogy az élet bizony tele van második esélyekkel. Büszkén tekintünk tükörképünkre, és ráébredünk, hogy az idő valóban segített átvészelni a nehéz időszakot, még pedig úgy, hogy teljesen megváltoztatta személyiségünket.

De akárhogy nézem, akármilyen szép és tökéletes is az újonnan teremtett világ, a múlt igazán mély sebei szívünkbe épülve mindig a nyomunkban lesznek. És bizony számolnunk kell azzal, hogy – olykor-olykor – a fájdalmas emlékek újra, és újra berobbannak a képünkbe, elfelejtett kérdéseket hagyva maguk mögött…