Tisztában vagyok vele, hogy van még mit fejlődnöm. Mint ember, mint nő, és nem utolsó sorban, mint író. De mivel teljes biztonságban érzem magam az úton, amit ÉN választottam, úgy érzem, ez menni fog. Hisz kétségtelen: akárhányszor, mikor az álmaimon dolgozom, vagy épp csak beszélek róluk, én magam és mások is érzik, hogy feltöltődöm. Ragyogok,… Tovább »
Egy lépéssel előtted…
Tisztában vagyok vele, hogy van még mit fejlődnöm. Mint ember, mint nő, és nem utolsó sorban, mint író. De mivel teljes biztonságban érzem magam az úton, amit ÉN választottam, úgy érzem, ez menni fog. Hisz kétségtelen: akárhányszor, mikor az álmaimon dolgozom, vagy épp csak beszélek róluk, én magam és mások is érzik, hogy feltöltődöm. Ragyogok,… Tovább »
Talán túl sokat foglalkozom a szerelemmel. Most meg pláne, hogy közelednek az ünnepek. Na persze, értékelnem kellene mindazt, amit ettől az évtől kaptam, és esküszöm, értékelem is, de… És, igen itt van egy nagy DE! Bár minden álmom valóra vált, egy valami borzasztóan hiányzik… Életemben először értem el olyan nagyszerű eredményeket, amik számomra tényleg rendkívülinek számítanak…. 
Avagy, hová tűnnek a férfiak? – Ez a szingliknél így működik? Egyszer csak azon kapom magam, hogy a férfi eltűnik? Nem azért, mert hisztisnek akarok tűnni, csak érted… Jó lenne tudni, hogy akkor mostantól mire is kell felkészülnöm. – kissé meglepődötten tette fel egyik barátnőm a kérdést, aki éveken keresztül volt kapcsolatban, most pedig, hogy… 
Gyakran érzem szükségét az egyedüllétnek. Na persze nem azért, mert antiszociális lennék. Egyszerűen annyi ember vesz körül a mindennapokban, és annyira sok mindent vállalok magamra, hogy egy idő után mindent és mindenkit tehernek érzek. Ilyenkor pedig nem vágyok másra, csak arra, hogy egy kis időt töltsek önmagammal. Ez mindig másfajta rituálét jelent. Van, amikor moziba,… 
Mindenki életében vannak olyan pillanatok, amik örökre megváltoztatnak bennünk valamit. Mint már azt korábban is említettem, kilenc éve egy novemberi napon veszítettem el a bátyámat, így számomra ez a hónap mindig is az emlékezésről szólt. Egészen két évvel ezelőttig képtelen voltam a veszteség által keletkezett fájdalomról beszélni. Talán pont ennek köszönhető, hogy az elmúlt nyolc… 
Hol is kezdjem? Istenem, ha le tudnám írni, mit is érzek! Bár erre a szerkesztőm, akinek irtó hálás vagyok – nemcsak szakmai segítségéért, hanem lelki támogatásáért is – csak annyit mondana: olyat nem mondunk, hogy nem tudjuk leírni! Író vagy, meg kell tudnod fogalmazni, mit érzel. 🙂 Szóval, megpróbálom. Kilenc évvel ezelőtt, pontosan novemberi hónapban… 