Volt…nincs…

Avagy, hová tűnnek a férfiak?

– Ez a szingliknél így működik? Egyszer csak azon kapom magam, hogy a férfi eltűnik? Nem azért, mert hisztisnek akarok tűnni, csak érted… Jó lenne tudni, hogy akkor mostantól mire is kell felkészülnöm. – kissé meglepődötten tette fel egyik barátnőm a kérdést, aki éveken keresztül volt kapcsolatban, most pedig, hogy már túl van a szakításon, újra próbálkozik, és ő is azt tapasztalja, amit sokan körülöttem, köztük én is: a férfi ígér, elhitet, igazi megmentő, majd mindenféle előzmény nélkül, szó nélkül távozik az életünkből.

Na persze, a tisztánlátás végett, ne azt a verziót képzeljük el, amikor a nő az első randi után házasságot és gyerekeket akar, megfojtja a férfit a szerelmével, vagy épp ágyba bújik az első adandó alkalommal. Úgy képzeld el a nőt, hogy ha még vannak is érzelmei, akkor is igyekszik ezt titokban tartani. Persze ad pozitív visszajelzéseket, hogy az erősebbik nem érezze, hogy hódítási kísérletei jó úton haladnak, de nem adja be könnyen a derekát.

A férfi ezzel ellentétben kitartó, rajongó, odaadó. Szinte hősszerelmesként viselkedik. Ami persze nekünk, nőknek lelkünk mélyén tényleg jól esik. Ezekre szükségünk is van ahhoz, hogy kialakuljon bennünk egyfajta biztonságérzet. És, mikor érezzük, hogy teljes védelem alatt állunk, szépen lebontjuk a körülöttünk álló falat. Amint a saját magunk által kialakított – képzeletbeli – védelmi rendszert lecseréljük egy fizikailag is érezhető, kellemes, biztonságot nyújtó, erős karra, a férfi bumm, varázsütés-szerűen, szó nélkül eltűnik. És azt vesszük észre, hogy volt, nincs.

Azért valljuk be, mivel nők vagyunk, és már hónapok óta az életünk része valaki, eléggé bosszantó tud lenni, ha az illető csak úgy, egyik pillanatról a másikra, mindenféle előrejelzés nélkül felszívódik. Mivel elég sok barátnőmnél tapasztalom ezt a fajta szituációt, azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem: nektek, férfiaknak fogalmatok sincs, hogy egy ilyen húzással mit hagytok magatok után. Megválaszolatlan kérdéseket. Állandó miérteket. Könnyeket. Bosszankodást, és van, aki olyan mértékben saját magában keresi a hibát, hogy a végén teljesen elhiteti magával, hogy biztos ő rontott el valamit. Hogy ő nem elég jó! Van, akinek az önbizalma a béka feneke alá esik, és az ilyen eltűnéseknek köszönhetően lesz a nőkből egy idő után olyan nő, aki elveszíti a férfiakba, és a kapcsolatokba vetett hitét, és a korábban odaadó énjét háttérbe szorítja. Ezekből a nőkből lesznek a gyengébbik nem azon egyedei, akik már nem mernek szeretni.

De eljön majd a nap, mikor szükséged lesz arra a nőre, akit szó nélkül faképnél hagytál, és visszajössz. Mert a tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen férfiak mindig visszajönnek. Ki, milyen trükkel. Van, ami beválik. Van, aki megbocsát, de a legtöbbször már mind hiába, mert ha a nő ajtót is nyit, Neked már nem ad engedélyt, hogy újra átlépd a küszöböt. Még egyszer nem hagyja, hogy belépj a falak közé. És nem azért, mert a múltban nem álltál készen arra, hogy mellette maradj, hanem azért, mert ha már te nem tisztelted meg az őszinteségeddel, az igazi nőben lesz annyi tartás, és tisztelet saját magával szemben, hogy azt mondja: nem adok esélyt egy újabb lehetséges szó nélküli távozásnak.