{"version":"1.0","provider_name":"R\u00fazs \u00e9s Budapest","provider_url":"https:\/\/ruzsesbudapest.cafeblog.hu","author_name":"Zsarnai Be\u00e1ta","author_url":"https:\/\/ruzsesbudapest.cafeblog.hu\/author\/zsarnai_beata\/","title":"T\u00fcrelem","html":"

Lev Tolsztoj egyszer azt mondta: \u201eMinden j\u00f3kor j\u00f6n annak, aki v\u00e1rni tud.\u201d<\/p>\r\n

\"t\u00fcrelem1\"<\/a>\u00c9n valahogy ezzel sok\u00e1ig nem tudtam megb\u00e9k\u00e9lni\u2026 Mindig is t\u00fcrelmetlen t\u00edpus voltam. A sz\u00f3t\u00e1ramb\u00f3l valahogy hi\u00e1nyoztak a k\u00f6vetkez\u0151 szavak: majd, mindj\u00e1rt, nem sok\u00e1ra, holnap, p\u00e1r perc. V\u00e1rni? Ugyan! Mire? Mentem, mint akit \u00fcld\u00f6ztek, am\u00edg el nem \u00e9rtem, amit szerettem volna.<\/p>\r\n

Azt\u00e1n teltek az \u00e9vek, \u00e9s v\u00e1gyaim egyre nagyobbak, egyre el\u00e9rhetetlenebbnek t\u0171n\u0151ek lettek. \u00c9n pedig mindent akartam, term\u00e9szetesen MOST, AZONNAL \u00e9s nem utols\u00f3 sorban EGYSZERRE! Nem sz\u00e1m\u00edtott semmi! Nem adtam fel, am\u00edg a kimer\u00fclts\u00e9gt\u0151l \u00f6ssze nem csuklottam, vagy a sz\u00edvem meg nem szakadt.<\/p>\r\n

Persze mindent el\u00e9rtem, de t\u00fcrelmetlens\u00e9gemb\u0151l ad\u00f3d\u00f3 \u00e1lland\u00f3 p\u00f6rg\u00e9sem \u00e9s el\u00e9gedetlens\u00e9gem elsz\u00edvta minden energi\u00e1mat, \u00e9s amikor el\u00e9rtem, amit akartam, t\u00edzb\u0151l h\u00e9t alkalommal r\u00e1j\u00f6ttem, nem is \u00e9lvezem annyira. \u201eEz lett volna az, amire olyan nagyon v\u00e1gytam?\u201d Tettem fel a k\u00e9rd\u00e9st t\u00f6bbsz\u00f6r\u00f6sen is.\r\n\u00cdgy egy id\u0151 ut\u00e1n k\u00e9nytelen voltam b\u00edzni a Sorsban, \u00e9s megfigyelni, mit rejt az \u00c9let. Ennek az lett az eredm\u00e9nye, hogy kiss\u00e9 ellustultam, az \u00e9letem nyugodtabb lett, de a kor\u00e1bbi, \u00e1lland\u00f3 p\u00f6rg\u00e9shez k\u00e9pest fenn\u00e1ll\u00f3 semmittev\u00e9s kiss\u00e9 kiakasztott, \u00e9s m\u00e9g t\u00fcrelmetlenebb lettem.<\/p>\r\n

\"t\u00fcrelem2\"<\/a>Majd t\u00f6rt\u00e9nt valami, \u00e9s az \u00e9let sz\u00e9pen-lassan megtan\u00edtott v\u00e1rni. Nem volt neh\u00e9z, mert egy \u00e1lland\u00f3an pontatlan ember seg\u00edtett ebben. Nem tudn\u00e1m megmondani, mi\u00e9rt v\u00e1rtam mindig olyan sokat r\u00e1, de megtettem, \u00e9s t\u00fcrelmesebb lettem. Persze, az els\u0151 alkalmak ideg\u0151rl\u0151ek voltak. Neh\u00e9z volt \u00e1t\u00e1llnom egy lass\u00edtott temp\u00f3ra. De, ahogy teltek a napok, a hetek \u00e9s a h\u00f3napok, am\u00edg folyamatosan egy emberre v\u00e1rtam, megtanultam az \u00e9let minden ter\u00fclet\u00e9n t\u00fcrelmet gyakorolni. Nehezemre esett a mozg\u00f3l\u00e9pcs\u0151n egy helyben \u00e1llni, \u00e9s nem rohanni fel, vagy \u00e9ppen le. T\u00fcrelmesen kiv\u00e1rni egy k\u00edgy\u00f3z\u00f3 sort a p\u00e9nzt\u00e1rn\u00e1l, \u00e9s k\u00f6zben figyelni a k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem l\u00e9v\u0151 vil\u00e1got \u00e9s megtal\u00e1lni n\u00e9mi sz\u00e9ps\u00e9get benne. Lassan int\u00e9zni a bev\u00e1s\u00e1rl\u00e1st. T\u00fcrelmesen kiv\u00e1rni, mikor v\u00e1lik val\u00f3ra minden \u00e1lmom. Sokszor azt hittem, megbolondulok a v\u00e1rakoz\u00e1st\u00f3l, de igyekeztem \u00e9lvezni az \u00e9let apr\u00f3 csod\u00e1it, amikbe az utaz\u00e1som k\u00f6zben botlottam.<\/p>\r\n

Apr\u00f3 gyermeki kacajok, felejthetetlen \u00f6lel\u00e9sek, biztat\u00f3 \u00e9s kedves szavak, hatalmas szeretet, seg\u00edt\u0151k\u00e9sz emberek, \u00e9des kiskuty\u00e1k, egy-egy elt\u00e9vedt mosoly, n\u00e9h\u00e1ny k\u00f6nnycsepp, az \u0151sz sz\u00e9ps\u00e9ge, az es\u0151 illata, a t\u00e9li hideg \u00f6r\u00f6mei \u00e9s m\u00e9g sorolhatn\u00e1m, mi minden vesz minket k\u00f6r\u00fcl, amit \u00e9szre sem vesz\u00fcnk a rohan\u00f3 vil\u00e1gban.<\/p>\r\n

Lass\u00edtottam. Utaztam.\r\nNem vettem le a szemem a c\u00e9lomr\u00f3l, tudtam, merre tartok, de figyeltem az utaz\u00e1sra is, \u00e9s magamhoz k\u00e9pest t\u00fcrelmesen kiv\u00e1rtam mindent, amire v\u00e1gytam, \u00e9s nem f\u00e9ltem, hogy nem \u00e9rn\u00e9k el oda. Egy percig sem gondoltam arra, hogy lehetetlen. Hittem magamban. \u00c9s, amikor el\u00e9rtem c\u00e9ljaimat? Boldogabb voltam, mint kor\u00e1bban b\u00e1rmikor.<\/p>\r\n

\"t\u00fcrelem3\"<\/a>Megtanulni v\u00e1rni, tal\u00e1n az egyik legideg\u0151rl\u0151bb feladat a F\u00f6ld\u00f6n, de ha nyitva tartod a szemed, az utaz\u00e1s olyan csod\u00e1kat rejt mag\u00e1ban, amikkel a legmer\u00e9szebb \u00e1lmaidban sem tal\u00e1lkozt\u00e1l, \u00e9s lehet, \u00fatk\u00f6zben tal\u00e1lod meg \u00e9leted val\u00f3di c\u00e9lj\u00e1t\u2026<\/p>\r\n

Csak t\u00fcrelem\u2026 Felesleges s\u00fcrgetni a dolgokat, mert az, ami az \u00e9letedhez tartozik, ami T\u00e9ged akar, R\u00e1d tal\u00e1l\u2026 Akkor, amikor a legkev\u00e9sb\u00e9 sz\u00e1m\u00edtasz r\u00e1, amikor k\u00e9szen \u00e1llsz r\u00e1. Itt lesz \u00e9s Neked csak annyi lesz a dolgod, hogy meg\u00e9ld a j\u00f3l meg\u00e9rdemelt boldog pillanatokat.<\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/ruzsesbudapest.cafeblog.hu\/files\/2014\/05\/audrey03-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}