„Visszahúzódó, csendes kislány voltam. Míg mások a szabadban töltötték a gyerekkoruk délutánjait, én szobám falai közt rajzoltam, zongoráztam, vagy verseket tanultam. Édesanyám próbált aktivitásra bírni, de a labdától féltem, a futás pillanatok alatt kimerített. Egyetlen sport volt, amit szerettem: a tánc.”
Zsarnai Beáta 1990. augusztus 29-én született a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Szikszó városában. Általános iskolai tanulmányait falujában, Halmajon végezte, majd a miskolci Földes Ferenc Gimnázium – Arany János Tehetséggondozó Programjának keretein belül érettségizett. Jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdálkodástudományi Karának hallgatója. Pszichológiai tanulmányait jövő szeptemberben kezdi az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem Pedagógia és Pszichológiai Karán.
Hét éves korától táncolt, nyolc éves korától zongoraórákra járt. Előbbit tizenkettő, utóbbit nyolc évig aktívan folytatta. Gimnáziumi tanulmányai során végig kitűnő tanuló volt. Mellette a Teleki Tehetséggondozó Kollégium Diákönkormányzatának elnökeként tevékenykedett.
„Sokoldalúságom miatt hosszú ideig nem tudtam, merre tart az életem. Irigyelve figyeltem azokat, akiknek konkrét elképzelésük volt jövőjükkel kapcsolatban. Én – velük ellentétben – azt éreztem, sodródom. Majd két évvel ezelőtt írni kezdtem, és azóta úgy érzem, révbe értem. Ismét olyan vagyok, mint gyermekként. Míg mások sportolnak, én visszahúzódva zenét hallgatok és írogatok.”
- Egy éve aktívan blogol. Egy éven belül kétszer volt lehetősége bekerülni a Nők Lapjához tartozó Cafeblog VIP bloggerei közé. Mind a kétszer sikerült.
- A Sanoma Médiaakadémia által indított kreatív írói kurzust 2014 nyarán sikeresen elvégezte.
- 2014. novemberében a HVG által indított Goldenblog versenyen, pszichológia kategórián belül elnyerte a közönségdíjat.
- Fordított szék című első regényének várható megjelenése: 2014. november 24.
Az írásról:
„Sosem voltam az a típus, aki beszélt volna az érzéseiről. Legyen az pozitív, vagy negatív. Egyetlen ember volt, aki mindent tudott rólam, aki minden bensőséges titkomat, gondolatomat, érzésemet ismerte. De egy nap kilépett az életemből, és elvett tőlem valami nagyon fontosat: a hallgatóságot. Érzéseimet ismét magamba akartam fojtani, de egy téli éjszakán, mint egy vulkán, úgy akartak kitörni belőlem. Senkit nem akartam gondjaimmal terhelni, így a gépem bekapcsoltam és írni kezdtem. Attól a naptól kezdve pedig minden, amit éveken keresztül magamba fojtottam, olyan teljes őszinteséggel tör belőlem elő, hogy ha akarnám, se tudnám megállítani. Az írás számomra több, mint hobbi. Segít, hitet, erőt, türelmet, és nem utolsó sorban bátorságot ad.
Igen, az íráshoz ugyanis óriási bátorság kell. Ha írsz, a világ elé társz olyan dolgokat, amiket mások önmaguk előtt is elrejtenek. Ez egy olyan művészet, ahol a gondolatok alkotója lelkét teljesen lemezteleníti az olvasóközönség előtt. A sorok közt ugyanis senki nem hazudhat. Vagy mindent elmondunk, vagy semmit.
A lány, aki csak sodródott és sosem beszélt, most úgy döntött: mindent elmond. Hogy miért? Egyrészt vannak napok, érzések, amikre örökre emlékezni akarok. Másrészt megnyugtat. Harmadrészt azért, mert úgy gondolom, adhatok. Tapasztalataim megosztásával úgy érzem, segítek embereknek átvészelni átvészelhetetlennek tűnő korszakokat.”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: