Rúzs és Budapest

Előfordult már Veled, hogy ha véget ért egy kapcsolatod, sok mindentől estél el? Barátoknak hitt barátoktól. Újabb családtagoktól. Háziállattól, vagy nyaralástól, esetleg egy álmodtól? Mindent, ami fontos volt számodra, amiről azt gondoltad, hozzád tartozik, elveszítettél csupán azért, mert meg kellett szakítanod egy kapcsolatot? Nos, én valahogy pontosan így éreztem, mikor eldöntöttem, hogy magam mögött hagyom… Tovább »

Csupán egy lépés elég ahhoz, hogy megváltoztasd az életed. Valahogy ezzel a mondattal tudnám leginkább jellemezni január első napjait. Új év. Új élet. Új én. Alig tizennégy nap telt el a 2015-ös évből, és máris sok minden megváltozott. A hajszínem, az étrendem, a napi beosztásom. Az álmaim. Az utóbbi időben nem írtam blogbejegyzést. Hogy miért?… Tovább »

Hol ér véget az önbecsülés, és hol kezdődik a megaláztatás? Meddig tűrjük meg bizonyos emberek viselkedését? Meddig ragaszkodunk bizonyos kapcsolatokhoz? Ha jobban belegondolunk, és erre a minap világítottak rá, egy másik ember velünk kapcsolatos bizonytalansága, és az ennek következtében kialakult se veled, se nélküled hozzáállás is egyfajta erőszaknak minősül. Lelki erőszaknak. Köztudott, hogy testi sértésnél… Tovább »

Azt mondják: 2014 a ló éve. Ha valaki, akkor én már csak tudom, hogy ez az év valóban ebben a jegyben telt. Hisz, kínai horoszkópom szerint én is közéjük tartozom, és nekem nem okozott csalódást. De ez a bejegyzés most nem rólam szól. Nem szoktam mások életéről írni, és nem is fogok sokszor. De ma… Tovább »

Mikor kislány voltam, hányszor, de hányszor akartam felnőtt nő lenni. A nő, aki kirajzolódott az elmémben. Aki bármit megtehet. Aki független. Akinek nem kell megfelelnie szülei elvárásainak. Akinek nem kell engedélyt kérnie, amikor találkozni akar valakivel. Aki egy igaz csóktól újjá éled. Aki szerelmével a szörnyet herceggé változtatja. Aki végre Hamupipőke lehet egy tündérmesében. Gyermekként… Tovább »

Tisztában vagyok vele, hogy van még mit fejlődnöm. Mint ember, mint nő, és nem utolsó sorban, mint író. De mivel teljes biztonságban érzem magam az úton, amit ÉN választottam, úgy érzem, ez menni fog. Hisz kétségtelen: akárhányszor, mikor az álmaimon dolgozom, vagy épp csak beszélek róluk, én magam és mások is érzik, hogy feltöltődöm. Ragyogok,… Tovább »

Avagy, hová tűnnek a férfiak? – Ez a szingliknél így működik? Egyszer csak azon kapom magam, hogy a férfi eltűnik? Nem azért, mert hisztisnek akarok tűnni, csak érted… Jó lenne tudni, hogy akkor mostantól mire is kell felkészülnöm. – kissé meglepődötten tette fel egyik barátnőm a kérdést, aki éveken keresztül volt kapcsolatban, most pedig, hogy… Tovább »

Gyakran érzem szükségét az egyedüllétnek. Na persze nem azért, mert antiszociális lennék. Egyszerűen annyi ember vesz körül a mindennapokban, és annyira sok mindent vállalok magamra, hogy egy idő után mindent és mindenkit tehernek érzek. Ilyenkor pedig nem vágyok másra, csak arra, hogy egy kis időt töltsek önmagammal. Ez mindig másfajta rituálét jelent. Van, amikor moziba,… Tovább »

Mindenki életében vannak olyan pillanatok, amik örökre megváltoztatnak bennünk valamit. Mint már azt korábban is említettem, kilenc éve egy novemberi napon veszítettem el a bátyámat, így számomra ez a hónap mindig is az emlékezésről szólt. Egészen két évvel ezelőttig képtelen voltam a veszteség által keletkezett fájdalomról beszélni. Talán pont ennek köszönhető, hogy az elmúlt nyolc… Tovább »

Hol is kezdjem? Istenem, ha le tudnám írni, mit is érzek! Bár erre a szerkesztőm, akinek irtó hálás vagyok – nemcsak szakmai segítségéért, hanem lelki támogatásáért is – csak annyit mondana: olyat nem mondunk, hogy nem tudjuk leírni! Író vagy, meg kell tudnod fogalmazni, mit érzel. 🙂 Szóval, megpróbálom. Kilenc évvel ezelőtt, pontosan novemberi hónapban… Tovább »