Rúzs és Budapest

Ha ezeket a sorokat írom, az azt jelenti, hogy volt elég erőm és bátorságom, hogy búcsú nélkül elszakítsak egy olyan köteléket, ami hónapokon keresztül tartozott a mindennapjaimhoz. Régóta fogalmazódnak bennem ezek a sorok. Régóta vártam, hogy megszülessenek, de közel sem voltam rá felkészülve. De most, ahogy a gépen ülök, az az erős fal, ami korábban… Tovább »

Tegnap volt az utolsó napom Párizsban. Addigra már mindent láttam, amit első lépésben szerettem volna, így úgy döntöttem, még egyszer bejárom a város azon részeit, ahol úgy éreztem, hogy akár órákon keresztül csak ülnék, és élvezném ‘Paris’ magával ragadó, mindennél különlegesebb varázsát. A Cité-szigettől egészen az Eiffel-toronyig sétáltam. Egy utolsó gyertyát gyújtottam a Notre Dame… Tovább »

Úgy gondolom, az ember lányának igenis joga van messzire menekülnie a problémái elől. Megtapasztalni, milyen az élet a távolban. Más szemszögből tekinteni a világra. Merni, kockáztatni, bátornak lenni. Megismerni önmagunkat. Választ kapni a kérdéseinkre. Igen, mindannyiunknak szükségünk van arra, hogy magunk mögött hagyva a valóságot, kiszakadjunk a megszokott közegből, és a problémáinktól távol, rájöjjünk mit… Tovább »

Bár a szerelemre éhes művészlelkem elfogult a várossal kapcsolatban, nem mondom, hogy minden tökéletes, mert nem az. Igen, ahogy mindenki figyelmeztetett, különböző nemzetiségű emberek keverednek az utakon. Igen, vannak olyan részek, ahova első látásra jobb, ha az ember lánya nem teszi be a lábát. És igen, a metró állomások jobban hasonlítanak egy igénytelen alagúthoz, mint az… Tovább »

Nem is tudom megmondani, mióta vártam olyan nagyon ezt a napot, de az biztos, hogy az utóbbi hetekben számtalanszor hallottam a kérdést, hogy nem félek-e elmenni a fények városába teljesen egyedül? A reakcióm gyors és rövid volt: nem, csöppet sem. Miért félnék? Ma reggel mégis, mikor három órányi alvás után kipattant a szemem, a gyomrom… Tovább »