Rúzs és Budapest

Szerencsére kevés olyan pillanat van az életünkben, amikor úgy igazán megsérülünk. De abban a pillanatban, hogy találkozunk egy ilyen esettel, változások sora köszönt be életünkbe. Van, aki úgy tesz, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Van, aki hetekig, vagy akár hónapokig feltűnően szenved. Egyesek új helyre költöznek. Mások emberekre telepedve élik mindennapjaikat. Van, aki… Tovább »

Június elejével az igazi nyár is beköszöntött végre a hétköznapjainkba. Mi sem tehet boldogabbá ilyenkor, mint az érzés, hogy eljött az évnek azon időszaka, mikor a lehető legaktívabb programokat lehet csinálni. Párizsban azt jól megtanultam, hogy mi mindent adhat egy város, ha mindazt nem a szobám falai közül figyelem. Mennyi varázslatos pillanattal lehetek gazdagabb, ha… Tovább »

Ha ezeket a sorokat írom, az azt jelenti, hogy volt elég erőm és bátorságom, hogy búcsú nélkül elszakítsak egy olyan köteléket, ami hónapokon keresztül tartozott a mindennapjaimhoz. Régóta fogalmazódnak bennem ezek a sorok. Régóta vártam, hogy megszülessenek, de közel sem voltam rá felkészülve. De most, ahogy a gépen ülök, az az erős fal, ami korábban… Tovább »

Tegnap volt az utolsó napom Párizsban. Addigra már mindent láttam, amit első lépésben szerettem volna, így úgy döntöttem, még egyszer bejárom a város azon részeit, ahol úgy éreztem, hogy akár órákon keresztül csak ülnék, és élvezném ‘Paris’ magával ragadó, mindennél különlegesebb varázsát. A Cité-szigettől egészen az Eiffel-toronyig sétáltam. Egy utolsó gyertyát gyújtottam a Notre Dame… Tovább »

Úgy gondolom, az ember lányának igenis joga van messzire menekülnie a problémái elől. Megtapasztalni, milyen az élet a távolban. Más szemszögből tekinteni a világra. Merni, kockáztatni, bátornak lenni. Megismerni önmagunkat. Választ kapni a kérdéseinkre. Igen, mindannyiunknak szükségünk van arra, hogy magunk mögött hagyva a valóságot, kiszakadjunk a megszokott közegből, és a problémáinktól távol, rájöjjünk mit… Tovább »

Bár a szerelemre éhes művészlelkem elfogult a várossal kapcsolatban, nem mondom, hogy minden tökéletes, mert nem az. Igen, ahogy mindenki figyelmeztetett, különböző nemzetiségű emberek keverednek az utakon. Igen, vannak olyan részek, ahova első látásra jobb, ha az ember lánya nem teszi be a lábát. És igen, a metró állomások jobban hasonlítanak egy igénytelen alagúthoz, mint az… Tovább »

Nem is tudom megmondani, mióta vártam olyan nagyon ezt a napot, de az biztos, hogy az utóbbi hetekben számtalanszor hallottam a kérdést, hogy nem félek-e elmenni a fények városába teljesen egyedül? A reakcióm gyors és rövid volt: nem, csöppet sem. Miért félnék? Ma reggel mégis, mikor három órányi alvás után kipattant a szemem, a gyomrom… Tovább »

-Ne aggódj! – Mondta. – Tudod, hogy – mint minden – ez is elmúlik egyszer. -Igen. Tudom. De mi van, ha… – Tettem volna fel a kérdést, de hangom elcsuklott. -Ha? – Láttam az értetlenséget arcán. -Ha nem akarom, hogy elmúljon. -De ez teljesen abszurd! Hisz látod, mit éltél át az elmúlt pár hónapban!? -Igen…. Tovább »

Tavasz van. Talán ebben az évszakban ’bolondulnak’ meg a legjobban az emberek, ha a szerelemről van szó. Ma nálam is címlapon volt a téma, és rájöttem, ilyenkor mindenki úgy érzi: „szerelmes vagyok.” Sokan – főleg, mi nők – beleesünk abba a hibába, hogy azt hisszük, hogy az az őrjítő kémiai folyamat, amit érzünk egy bizonyos… Tovább »

Végkimerülésig hajtottam magam az elmúlt egy hónapban. Annak ellenére, hogy nagyon elfáradtam, nem bántam meg semmit, hisz imádtam, hogy minden nap 120 százalékon pörgök. De ma egy hang azt mondta „Lassíts!”, és ahogy a trolin ültem, eszembe jutott pár nagyon szép kép, amit a napokban láttam a Szeretlek Magyarország honlapján, és valami azt súgta, ma… Tovább »