Közhely, de most már egyre jobban látom, hogy igaz. Lehetsz bárki, mehetsz bárhova, megkaphatsz bármit! Azt nem kell pontosan tudnod, hogy jutsz el a kiszemelt célig, csak elég, ha azt tudod, hogy hova tartasz, és miközben mindent megteszel, hogy elérd az álmaidat, hagynod kell az életnek, hogy a megfelelő módon, a megfelelő időben eléd sodorja azokat az embereket, azokat a lehetőségeket, amik segítenek abban, hogy megkapd, amire vágysz.
Volt egy viszonylag kis álmom. Nem nevezném életem legfontosabb céljának, hisz nem volt az. Bár nagyon szerettem volna, valamiért az elejétől kezdve nem éreztem teljesen magaménak. Csak annyit éreztem, hogy jó lenne. Nem volt óriási tűzijáték. Mikor nem kaptam meg a lehetőséget, kicsit kétségbeestem, kissé magam alatt voltam. Bár bennem volt a bizonyítási vágy, egy kis időre azt gondoltam, fel kellene adnom. Aztán, miután jobban átgondoltam, ráébredtem, hogy annyira nem is szerettem volna. Igazából az csak egy apróság, egy olyan jelentéktelen lépcsőfok az életemben, ami hosszabb távon nem visz előre. Nem ad többet. Nem leszek általa az, aki lenni szeretnék. Rájöttem: nem az én világom. Többre vágyok, mi több, sokkal többet akarok.
A veszteséggel ráébredtem, mik is az igazi álmaink. Azok, amik igazán szívből jönnek, amik már akkor boldoggá tesznek, amikor még nem is a miénk. Amivel kapcsolatban, ha teszünk egy lépést felé, akkor úgy mosolygok a városban, hogy mindenki teljesen idiótának néz. Egyszerre sírok és hangosan nevetek, ha úgy alakul, hatalmas hülyét csinálok magamból mindenki előtt. Mert boldog vagyok, hogy jó úton haladok. Nos, úgy gondolom, azokat a dolgokat szánták nekünk, amik ilyen őszinte, szívből jövő érzéseket váltanak ki belőlünk. A többi? Leckének jó. Meg arra, hogy az élet megnézze, megérdemled-e, hogy segítsen elérni az igazi álmod? Vagy-e elég erős és kitartó ahhoz, hogy egy – számodra a bukás pillanatában – hatalmasnak tűnő pofon után, fel tudj állni. Mert, ha felállsz, és mész tovább, és megérted a dolgok miértjét, akkor a Sors, vagy nevezzük Univerzumnak, segíteni fog az igaz álmok elérésében.
Nos, miután elfogadtam, hogy az ’álmom’ nem vált valóra, éltem az életem. Teltek a napok, és minden nap küzdöttem az igazi álmaimért. „Bebizonyítom, hogy képes vagyok rá!” Mi több, mellette egyre szélesebb körben mozgok. Felállítottam egy fontossági sorrendet, és úgy érzem, jó úton haladok. Kinőttem a gyerekes játszmákból, a taktikázásból, abból, hogy másoktól függjek. Nem várok támaszt. Nem kérek segítséget, egyszerűen a legváratlanabb pillanatban jön az magától.
Mára pedig… megértettem, mi miért történik. Megértettem, hogy lehetetlen nem létezik. Megálmodni egy világot, pofon egyszerű. De minden nap tenni egy aprócska lépést álmaink felé, és közben élvezni a nehézségekkel teli utat, ami a célunk eléréséhez vezet, már jóval nehezebb.
Ezt kell megtanulnunk! Menni, harcolni, figyelni a lehetőségekre, és bevésni a fejünkbe, mi több, a szívünkbe, hogy: jöhet bármi, SOHA, de soha nem adom fel, mert okkal álmodtam meg!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: